Akusztikus csőtörés-bemérés
Érzékeny talajmikrofonnal és hallgatókészülékkel a nyomás alatt kiáramló víz jellegzetes hangját keressük. Csendes környezetben ez a csőtöréskereső műszer a legpontosabb támpontot adja a hiba helyéhez.
Szolgáltatás
A csőtörés bemérése nem varázslat, hanem módszeres szűkítés: a tünetekből és a hálózat felépítéséből indulunk ki, majd műszerekkel keressük meg, hol veszít vizet a rendszer. A cél a csőtörés helyének meghatározása olyan pontossággal, hogy a javításhoz elég legyen egy kis felület megbontása.
A csőtörésdiagnosztika ezért nem egyetlen műszerről szól, hanem a tünetek, a hálózat felépítése és több mérés együttes értékeléséről. Az alábbiakban végigvezetjük, hogyan zajlik a keresés, mikor melyik módszert választjuk, mi befolyásolja a pontosságot, és mi történik a vizsgálat után.

A vizsgálat során mindig a nagyobb egységtől haladunk a kisebb felé: előbb az érintett szakaszt keressük meg, csak utána a pontos helyet. A csőtörés helyének megállapítása így több, egymásra épülő lépés eredménye, nem egyetlen mérésé. Ez a sorrend a legfontosabb oka annak, hogy a műszeres csőtörés-bemérés lényegesen kevesebb bontással jár, mint a próbálkozó keresés.
Először azt tisztázzuk, mit tapasztal: mikor jelentkezett a nedvesedés, mennyit mutat a vízóra, változott-e a víznyomás. Ez a kép már önmagában szűkíti, hogy hideg- vagy melegvizes vezetéket, fűtési kört vagy elvezetést kell vizsgálni.
A vezetékhálózatot részekre bontjuk: elzárjuk az egyes ágakat, és figyeljük, melyik szakasz lezárása után áll meg a vízveszteség. Így már a műszeres keresés előtt kizárhatók az ép szakaszok.
Mielőtt keresni kezdenénk, megállapítjuk, hol futnak a vezetékek. A nyomvonal ismerete nélkül a mérési pontok találomra kerülnének fel, és a hangjelek is félreérthetők lennének.
A gyanús szakaszon sűrű mérési pontokon dolgozunk. Az akusztikus keresésnél a szivárgás hangja a hiba felé haladva erősödik; a jelet több ponton összevetve alakul ki a legvalószínűbb hely.
Ha lehet, a bemért pontot egy második, más elven működő eljárással is ellenőrizzük. Két egymást megerősítő mérés lényegesen biztosabb kiindulás a feltáráshoz, mint egyetlen jel.
A végén a helyszínen megjelöljük a bemért területet, és megmondjuk, mekkora bizonytalansággal. Így a javítást végző szakember tudja, hol érdemes bontani, és mekkora felületet kell számításba venni.
Nincs olyan műszer, amely minden helyszínen a legjobb. A módszert a tünetek, a szerkezet és a vezeték adottságai döntik el – gyakran menet közben váltunk, ha az első megközelítés nem ad értékelhető jelet.
Ilyenkor falnedvesség-méréssel és hőkamerás felméréssel indulunk: előbb azt kell tisztázni, meddig terjed a nedves zóna, és onnan merre nő az érték.
Ez a legerősebb jel arra, hogy a hálózat valahol vizet veszít. Ilyenkor a szakaszolás és az akusztikus keresés kombinációja szokta a leghamarabb eredményre vezetni.
A hangjelet elnyomó szerkezetnél az akusztikus keresés önmagában kevés. Ilyen helyszíneken kerül elő a jelzőgázos bemérés, amely a burkolaton át is kimutatható jelet ad.
Föld alatti vezetéknél először a nyomvonalat mérjük be, majd a nyomvonal mentén keressük a hibát. Mélyen fekvő vagy műanyag csőnél gyakran szükség van jelzőgázra is.
Ha a padló egy szakaszon melegebb, vagy a cirkuláció folyamatosan utántölt, a hőkép sokat elmond. A hőmérséklet-különbség jó nyom, de a pontos helyet további mérés adja.
Ha a tünetek alapján a csőtörés csak egyik lehetőség a több közül, először azt zárjuk ki vagy erősítjük meg, hogy egyáltalán vezetékhiba áll-e a nedvesedés hátterében.
Az egyes eljárásoknak külön oldalt szenteltünk, mert más a működési elvük és más a korlátjuk. Érdemes átolvasni azt, amelyik a saját helyzetére leginkább illik.
Érzékeny talajmikrofonnal és hallgatókészülékkel a nyomás alatt kiáramló víz jellegzetes hangját keressük. Csendes környezetben ez a csőtöréskereső műszer a legpontosabb támpontot adja a hiba helyéhez.
A leürített vezetékszakaszba egészségre ártalmatlan jelzőgázt juttatunk, amely a sérülés pontján a felszínre szivárog, és érzékeny gázérzékelő műszerrel kimutatható.
jelzőgázos csőtörés-bemérésA hőkamera a fal- és padlófelület hőmérséklet-különbségeit mutatja meg, így a nedvesedés kiterjedése és a fűtésvezeték nyomvonala jól láthatóvá válik.
hőkamerás csőtörésvizsgálatNedvességmérő műszerrel felmérjük a fal és a padló nedvességtartalmát. A mérési pontok összevetésével elhatárolható az érintett és az ép szakasz, és megbecsülhető a nedvesedés irányultsága.
nedves falak műszeres vizsgálataA falban, padló alatt vagy a telken föld alatt futó vízvezeték nyomvonalát kereső műszerrel térképezzük fel. Enélkül a további mérések és a célzott feltárás is bizonytalanabb.
A vezeték nyomás alá helyezésével és a nyomásesés figyelésével eldönthető, hogy van-e szivárgás a rendszerben. Szakaszos elzárással az is szűkíthető, melyik ágon keressük a hibát.
a vizsgálat lépéseiMűszeres vizsgálat nélkül a hibát csak a nedvesedés látható jeleiből lehet keresni. A víz azonban nem ott jön ki, ahol szivárog: az aljzatban, a szigetelés mentén vagy a fal tövében akár több méterrel elvándorol, és a legnedvesebb pont gyakran a hibától távol jelenik meg. Ezért fordul elő, hogy a bontás rossz helyen kezdődik, és lépésenként terjed tovább.
A bemérés ezt a bizonytalanságot csökkenti. A szakaszolással kizárjuk az ép vezetékágakat, a nyomvonal ismeretével pedig már csak a valóban szóba jövő sáv mentén keresünk. Amikor két, egymástól független mérés ugyanarra a pontra mutat, a feltárás kis felületen indulhat.
A bontás nélküli csőtörés-bemérés tehát a keresésre igaz: maga a mérés nem jár a szerkezet megnyitásával. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a javítás is elvégezhető bontás nélkül. A javításhoz a vezetékhez hozzá kell férni, tehát a burkolat vagy a talaj megnyitása szinte mindig szükséges – a különbség a megbontott felület méretében és helyének megválasztásában van. A folyamat a beméréstől a javításig a csőtörés elhárítása oldalon követhető végig.

Szeretnénk előre világossá tenni: a műszeres keresés nem minden helyszínen ad centiméteres eredményt. Az alábbi tényezők érdemben befolyásolják, milyen szűk területre tudjuk behatárolni a hibát.
A vastag beton, az úsztatott padlórétegek, a hőszigetelés és a nagy formátumú burkolatok elnyelik a szivárgás hangját, és késleltetik a nedvesség felszínre jutását.
A fémcső jobban továbbítja a szivárgási hangot, mint a műanyag. A mélyebben, több rétegben futó vagy védőcsőben vezetett szakasz nehezebben mérhető be.
A nagyon kis mértékű, csepegő szivárgás alig ad hangot. Alacsony hálózati nyomásnál szintén halkabb a jel, ezért nehezebb a bemérés.
Az utcai forgalom, a szomszéd gépei, a keringető szivattyú vagy egy csöpögő csap zaja elnyomhatja a keresett hangot. Ezért is érdemes csendes időszakot választani.
A padlófűtés hőképe elnyomhatja a szivárgás hőnyomát, ezért a hőkamerás vizsgálatot ilyenkor időzíteni és más módszerrel kiegészíteni kell.
A víz a rétegek között elvándorolhat, és a hiba helyétől távolabb jelenik meg a felszínen. Ezért a nedves folt önmagában még nem jelöli ki a csőtörés helyét.
A bemérés önmagában nem javítás: az eredménye egy megjelölt terület és egy szakmai vélemény arról, mi történjen. A Sewer Cleaning Kft. a mérés lezárásakor a következőket adja át.
Átbeszéljük, mit mértünk, hol a legvalószínűbb hiba, és mennyire biztos az eredmény. Ha valami bizonytalan maradt, azt is elmondjuk – nem szépítjük a mérési képet.
Megjelöljük a bontásra javasolt területet. Ez az a felület, ahol a legnagyobb valószínűséggel megtalálható a hiba, és ahol a legkisebb kárral hozzáférhető a vezeték.
Elmondjuk, mi következik: azonnali javítás, további vizsgálat, vagy más szakma bevonása. Ha a nedvesedés oka nem vezetékhiba, arra is konkrét javaslatot adunk.
Ha a káreseményt be kell jelenteni, a mérés eredményét és a vizsgált szakaszok leírását átadjuk. A dokumentáció pontos tartalmát előre egyeztetjük.
A vizsgálat egyes részleteiről külön oldalakon írunk részletesen.